HARMINCÖT

Joak Drysso kapitány sokat sejtető kacagása betöltötte a Lusankya készenléti szobáját. Magában holografikus pontossággal idézte fel a percet, amint az Executor az Endor mellett belefúródik a félig kész Halálcsillagba. Abban a pillanatban tudta, hogy a csata eldőlt, ezért gyorsan elhagyta a helyszínt a Virulence-szel. Mindig tudtam, hogy lesz még egy lehetőségem leszámolni a Lázadókkal.

Soha, egy percig sem hitte, hogy Antilles és az emberei az Új Köztársaság számkivetettjei. Tudta, hogy küldetést hajtanak végre, ami Isard megsemmisítését is magában foglalja. És Antilles kitűnő munkát végzett, amikor magára vonta a figyelmet. De nem kötötte le, hagyott Isardnak időt és lehetőséget arra, hogy összefogja a Birodalom megmaradt erőit, hogy összeterelje a hadurakat az Új Köztársaság ellen. És sikerrel fog járni, ebben teljesen biztos volt, mert Isardnak rendelkezésére áll, ami mindehhez szükséges: a bacta.

Isard e tekintetben mutatott rövidlátó politikája nem lepte meg Dryssót, mert Jégszív mindig is politikus volt, nem harcos. Isard élvezte a hatalmát, szövögette a terveit, de ha oda kellett csapni, mindig elhibázta. Convariont a Halanit ellen küldeni felesleges volt. Egyetlen csapatszállító sikló meg egy osztag TIE-vadász elbánhatott volna a településsel. A támadás csak az önteltségét és az Antilles elleni dühét növelte.

Másképpen is kezelhette volna a dolgokat. Drysso egyetértett abban, hogy támadni kell, de ő elment volna a Koréliára, hogy érvényt szerezzen a Diktátumnak, és a Koréliát meg a hajógyárait a Jégszív Birodalomhoz csatolta volna. Akkor most korlátlanul volna utánpótlásuk. Megegyezett volna Mattal, hogy igénybe vehesse a javítóműhelyeit. És hasonlóképpen Sluis Vannal is megegyeztem volna. És ha mindhárom hajógyár az ellenőrzésem alatt áll, puszta gazdasági blokáddal térdre kényszeríthettem volna az új Köztársaságot - hajók, javítóműhelyek nélkül közlekedni sem tudnának.

Drysso Isard mellett maradt, mert véleménye szerint neki volt a legtöbb lehetősége arra, hogy visszaállítsa a Birodalmat, és mert ő volt az egyetlen jogos trónkövetelő. Ezt az álláspontját fenntartotta a Coruscant eleste után is. A bolygó példája jól szemlélteti, hogy aki megnyer egy csatát, még nem nyeri meg a háborút. A Coruscant elfoglalása lekötötte az új Köztársaságot, ugyanakkor hozzájuttatta Isardot a bactához, s ezáltal a korlátlan hatalomhoz.

Sajnálatos módon az ő hatalma a hajóihoz kötődik. Drysso a parancsnoki szék karfáján nyugtatta a kezét. Csak ennek a hajónak a segítségével őrizheti meg a hatalmát más világok felett, innen adhatja ki a parancsait, innen büntetheti azokat, akik ellenszegülnek neki. Ez a hajó pedig az enyém, így az ő hatalma az én kezemben van.

A zubbonyára tűzött kom berregni kezdett.

- Itt Drysso.

- Kapitány, öt perc múlva reverzió a valós űrbe.

- Indulok a hídra. - Drysso felállt, és a turbóliften megtette a hídig vezető rövid utat. Amikor a lift fékezni kezdett, összeszedte magát, és arcára komoly kifejezést erőltetett. Az ajtó kinyílt, és ő egy lépéssel a kapitányi poszton találta magát.

- Jelentést, Rosion hadnagy!

A főnavigátor felpillantott a műszerei közül.

- Terv szerint érkezünk. Az állomás a Yag’Dhul körül orbitál, a legkülső hold pályáján kívül, azzal átellenes ponton. Az egyetlen helyes belépési vektort választottuk, ami elkerüli a három holdat, a bolygót és a rendszer napját is. Amint felfejlődünk, az állomás tűzvonalba kerül.

- Nagyon jó. - Drysso a kommunikációs tisztre pillantott. - Ensign Yesti, amint kiértünk, kérem, jelezze a Virulence-nek, hogy alattunk, húsz kilométerre bukkanjon ki! És közölje Varrscha kapitánnyal, hogy csak akkor élesítse a fegyvereit, ha parancsot adok rá!

- Parancsára, uram.

Drysso pár lépést tett, és a kitekintőablak elé állt. A fényalagút, amiben a hajó haladt, most rövid fénycsíkokra szakadt szét, majd apró fénypontokká zsugorodott. Mélyen lent, a hajóorr alatt a rendszer napja világított. A Yag'Dhul és holdjai színes gömbökként függtek az űrben. A Yag'Dhul szürke háttere előtt ott lebegett az állomás keresztje - jelentéktelennek és védtelennek tűnt.

- Kapitány, az állomás mellett vadászgépek sorakoznak fel.

- Nagyon jó, közölje Ad ezredessel, hogy a gépeivel foglaljon el védelmi pozíciót! Megtalálták már az alderaani harci cirkálót?

- Nem - válaszolt Drysso szárnysegédje. - Körülöttünk száz kilométernyire minden üres, és a Virulence is hasonlót jelez.

- Waroen hadnagy, küldje ki a szenzorokat kétszáz kilométerre, és pásztázza velük a rendszer peremét. Keressék azt a cirkálót. Mennyi időnk van még?

- Tíz perc, és lőtávolban vagyunk.

- Pajzsokat felállítani!

- Ahogy parancsolja, uram.

Drysso a kecskeszakállát vakargatva nézte az egyre növekvő állomást. A körötte rajzó vadászgépek egyáltalán nem lepték meg. Ez az egyetlen lehetséges reakciójuk, ezért sorakoztatta fel a saját vadászait a védelemhez. Már a védővonal is komoly akadályt jelent majd az X-szárnyúaknak, mert kénytelenek lesznek közelharcba bocsátkozni, és akkor felbomlik a kötelék, ami elengedhetetlen a protontorpedók indításához. Bár a torpedók komoly kárt okozhatnak a hajójában, csak tömegesen kell tőlük tartania. Három tucat vadászgép nem tud indítani annyit, amennyi kárt tehet benne.

- Kapitány, a vadászgépek fénysebességre gyorsulnak.

- Köszönöm, Waroen. Erősítse meg, hogy a Thyferra felé távoznak.

A szárnysegéd meglepetten válaszolt.

- Igen, uram, pontosan azt teszik.

- Jól van. Tizenkét óra múlva, üres üzemanyagtartályokkal és álmosan érnek oda. A thyferraiak könnyen elbánnak velük. Mi addig elintézzük, hogy ne legyen hova visszatérniük. Könnyed kacagás fogadta a kijelentést, azután a kommunikációs tiszt emelte fel a hangját.

- Kapitány, üzenet érkezik az állomásról.

Drysso megfordult, és a holoprojektorra mutatott.

- Ensign Yesti, kérem, irányítsa át oda. - Amint a projektor felett kialakult a magas, félszemű alak képmása, Drysso kihúzta magát. - Joak Drysso kapitány a Lusankyáról. A vadászgépei megszöktek.

- Én küldtem el őket, hogy játszadozzanak egy kicsit. - A magas férfi csípőre tette ökölbe szorított kezét. - Én Booster Terrik vagyok, és ez az én állomásom. Öt percet kap, hogy az operációs távolságon kívülre vigye a hajóit. Azután megsemmisítem őket.

- Maga nagyon merész, Terrik, ha pajzsok nélkül, fél tucat lézerágyúval és tíz turbólézerteleppel tart fenn egy ekkora állomást.

Terrik képmása felnevetett.

- Azért végeztem néhány átalakítást - mondta, és intett valakinek.

Drysso érezte, hogy a Lusankya megrázkódik. Nyomban intett Yestinek, hogy szakítsa meg az adást, majd a szárnysegédjére förmedt.

- Mi történt?

- Feltöltöttek egy gravitációprojektort. Pontosan felénk projektál egy kúp alakú gravitációs kutat. Nem okozott kárt, a zökkenőt a mi generátoraink energiájával való ütközés okozta. Káresetről nem érkezett jelentés.

Drysso a homlokát ráncolta. Az egyetlen dolog, amit a projektorral elértek, az, hogy nem tud visszafordulni, és fénysebességre gyorsulni.

- Rosion hadnagy, kérem a hiperűr megközelítési lehetőségeit.

- Nehéz lesz, uram, mert az állomás, a holdak és a gravitációs kút helyzete leszűkíti a lehetőségeket. Az egyetlen lehetőségünk, ha az ekliptika síkjában elhúzunk, és az áramlatokra bízzuk magunkat. Ha vissza akar térni a Thyferrára, egy rövid ugrással meg kell közelítenünk a rendszer peremét, majd a legközelebbi kilépési ponton át irány a Thyferra.

Itt valami egészen más fog történni.

- Waroen hadnagy, pásztázza végig a rendszer peremét a ki/belépési vektorok mentén.

- Igen, uram.

Drysso figyelte, amint a vörös hajú adjutáns dolgozik. A fiatal katona arca egyre sápadtabbra változott.

- Uram, egy kisebb különítmény várakozik a rendszer pereménél. Vadászgépek, szállítóhajók, meg talán egy nagyobb hajó.

- Csapda?

- Lehet, hogy nem. Várjunk csak. Uram, a hajók a Thyferra felé távoznak. A sebességük megegyezik a mi hajóink sebességével.

Drysso bólintott, majd a kitekintőablak felé fordult. Elképzelései Antilles taktikájára vonatkozóan helyesnek bizonyultak: erőinek egy részét a Thyferra ellen küldte. Az, hogy a teherhajók a rendszer peremén várakoztak, azt bizonyította, hogy Antilles számított a támadásra. De még a teherhajókkal, a cirkáló fedezete mellett is vajmi kevés kárt tehet a Thyferrában. Az emberei kimerülnek, mire odaérnek, és képtelenek lesznek harcolni. Tehát, ha végeztem az állomással, visszamegyek a Thyferrára. Nem sokkal utánuk fogok érkezni, és szétverem őket. A gravitációs kúttal késleltethetnek ugyan, de nem sokáig.

Drysso a holopadra mutatott.

- Yesti, nyissa meg a csatornát az állomás felé. Rosion hadnagy, menjünk lőtávolba és maradjunk ott!

- Ahogy parancsolja, uram. Hajtóműveket leállítani!

Terrik képmása megint megjelent a Lusankya hídján.

- Látom, megálltak, kapitány. Csak nem a megadást fontolgatják?

- De igen. A magáét - mosolyodott el Drysso.

Terrik csodálkozást színlelt.

- Gondolom, azt hiszi, nem akarunk harcolni. Higgye el, fogunk. - Megint intett valakinek, aki nem látszott a képen, mire a Lusankya hevesen megrázkódott. - Az embere mindjárt jelenteni fogja, hogy kivetettük magukra a vonósugarat. Megpróbálhat elszabadulni, de csak bizonyságot nyer arra vonatkozóan, hogy igazat beszélek.

- Inkább abban reménykedjen, hogy gyorsan cselekszünk. Rosion, kapcsoljanak teljes torlóerőre! Szakadjunk el!

- Nem megy, uram. A pajzs lassít, és a vonósugár igen erős.

- Egy lehetőséget adjon - förmedt Drysso Terrikre.

- Rendben. A megadás feltételei...

- Nem arra, maga ostoba. Én a megsemmisítésüket akarom. Az összes fegyvert az állomásra irányozni! A parancsomra tűz!

- A Császár fekete csontjaira!

Drysso vadul megperdült, hogy tekintetével felnyársalja Waroent, de az nem vette le a szemét a monitorról.

- Mi történt, Waroen?

- Uram, rengeteg robbanófejet és torpedót irányoznak ránk.

- Mennyit?

- Sokat, uram, több mint háromszázat. - Waroen felpillantott. - Halottak vagyunk, uram.

Drysso megfordult, kinézett az ablakon, és magában elképzelte, amint háromszáz torpedó suhan feléje, hogy szétzúzza a pajzsát. Arra sem marad ideje, hogy kilője a saját rakétáit. És ez még csak az első sortűz. A továbbiak végérvényesen megsemmisítik a Lusankyát.

Drysso látomása egy csapásra megsemmisítette a jövőre vonatkozó terveit. Mindennek a Lusankya a kulcsa, és azt most tőrbe csalták. Antilles előre tudott a támadásról. Csapdát állított, hogy megsemmisítse a Szuper Csillagrombolót. Még ha el is hárítok néhány torpedót, a többi miszlikbe aprít.

Drysso tétovázott, és ez a hajójába és az álmaiba került.

Két kilométerre a hajó orra alatt felbukkant a Virulence, és az állomás felé húzott. A Szuper Csillagromboló mellett a csillagok megnyúltak, majd eltűntek az állomással együtt. Nem a hajóm semmisült meg, csak elhúztunk az állomás mellől - a hajtóművek éppen tejes hátramenetben voltak. A Virulence az állomás és a hajóm közé furakodott, és ezzel megtörte a vonósugarat.

Drysso elmosolyodott, és lenyalta a sós verejtéket a szája széléről. Kiszabadultunk Antilles csapdájából. Azt hitte, megsemmisíthet minket, de tévedett. Most majd mi állítunk csapdát neki.

A Lusankya kapitánya a legénység felé fordult.

- Rosion, induljunk vissza a Thyferrára, amilyen gyorsan csak lehet. Yesti, küldjön köszönetet a Virulence-nek. Mondja meg nekik, hogy nem felejtem el az áldozatukat, mellyel siettették Wedge Antilles pusztulását, és a Birodalom újjászületését.

Waroen hitetlenkedve pillantott rá. - Nem segítünk nekik, uram?

- A kötelességével törődjön, hadnagy. - Drysso hangja megremegett a gondolatra, hogy még egyszer az állomás közelébe menjen. - Nekünk most más dolgunk van.